| |
|
A meglévő épület felújítása, vagy újonnan építés esetén elsőrendű fontosságú, hogy a felújítás befektetése megtérüljön, illetve az új házra költött milliók után ne kelljen sokat a fenntartásra fizetni; azaz a rezsiköltségei alacsonyak legyenek.
Rendszerszemlélettel nézve, a rezsiköltségek nem csupán a fűtést és a villanyszámlát jelentik (bár egy meglévő, felújítatlan családi ház fűtési költsége a rezsi 50-75%-a!).
Az épület és a benne élők egészére kell vizsgálni, hogyan tehető energetikailag leghatékonyabbá, hogyan lesz az épület energia-igénye a legalacsonyabb.
A legfontosabb szempont, hogy ne használjunk feleslegesen energiát. Ezt elérhetjük "beépített" szerkezetekkel és a használati szokásaink (át)alakításával, és jelentheti az energiabevitel csökkentését, alternatív és/vagy megújuló energiák hasznosítását, vagy saját energia termelését is.
A fűtési energia csökkentése nem azt jelenti, hogy 18°-ig fűtünk és pulóvert hordunk a lakásban. Az energiahasználatot a benne élőkre kell szabni: egy kisgyermekes családban akár 23°-ra is állítható a termosztát, és nem lesz lényegesen nagyobb a fűtési költség, ha az épület jól tarja magában az előállított hőt.
Ezt -fűtőanyagtól és technológiától függetlenül- elsősorban jó (megfelelő anyagú és vastagságú, jól kivitelezett) hőszigeteléssel, kellő hőtároló tömeggel és megfelelő szellőztetéssel érhetjük el.
A hőszigetelés-szellőztetés alapkérdés, és együtt kezelendő (hőtechnika-páratechnika is együtt jár).
Jogszabályok és szabványok írják elő az egészséges élethez szükséges légcsereszámot, azaz az elhasznált levegő frissre történő, óránkénti, légköbméterben kifejezett mennyiségét. Ha ezt a csereszámot betartjuk, akkor polisztirol hőszigeteléssel sem fog "bedunsztolódni" a házunk (a passzívházaknál alapkövetelmény a teljes légzárás); normális légcsere esetén a falakon keresztül a párának kevesebb, mint 1%-a távozik.
A szellőztetést elvégezhetjük "manuálisan", az ablakok nyitásával: ilyenkor fontos, hogy gyorsan szellőztessünk, hogy csak a levegő cserélődjön, de a szerkezet ne hűljön ki.
A szabályozott (és ezáltal tervezhető-méretezhető) megoldás a gépi szellőztetés, ahol még arra is lehetőség van, hogy az elhasznált levegőből kinyert hővel előfűtsük a beszívott frisslevegőt. Az ilyen szellőztetőgépet nevezik rekuperátornak.
Az épület fűtésére előállított hő forrása szempontjából megközelítve, használhatunk gázt, biomasszát vagy elektromos áramot (a napenergiából nyert hő kevésbé alkalmas, mivel pont akkor rossz a hatékonysága (télen), amikor szükség van rá, a nyári túltermelést pedig nem lehet hosszú időre tárolni).
Használati melegvíz fűtésére már alkalmas a napkollektor-rendszer, ilyenkor a (család méretétől függően 150-300 literes) melegvíztartály két fűtökörös, azaz melegíti a napkollektor-rendszer, illetve szükség esetén a fűtési hő előállítására szolgáló fűtőberendezés is.
Gázkazánból már jogszabályi előírás, hogy csak zárt égésterű, kondenzációs, jó hatásfokú készülékeket szabad beépíteni. Előnye, hogy könnyen kezelhető, tiszta, kényelmes, alacsony a károsanyag- és szilárd anyag (korom, füst) kibocsátása. Hátránya a szolgáltatónak való kiszolgáltatottság.
Biomassza jelenthet bármely növényi alapú energiaforrást, ebből legelterjedtebb a fa, a pellet és a szalma elégetése.
Az egyszerű kályha a legkevésbé hatékony, hőleadása ingadozó, a megtermelt hő nagy része a kéményen távozik. Fejlettebb megoldása a faelgázosító kazán, amely az égés során kétszer is biztosít levegő-utánpótlást, így első körben még csak fagázok keletkeznek, a második körben pedig ezek égnek el.
A biomassza-fűtés hátránya, hogy a fűtőanyag védelmére száraz tárolót (a nedves fa fűtőértéke fele a száraznak), pelletnél vagy szalmabálánál a kazán (és adagoló) mérete miatt külön kazánhelyiséget is kell biztosítani; továbbá az elégetéskor keletkező hirtelen nagy hőmennyiséget akár több köbméteres puffertárolóban tárolni kell!
Ez a puffertároló lehet épített tömeg (cserépkályha, tömegkazán), vagy víztartály is (vízteres kandalló, kazánra kötött fűtési víztartály). Hátrány még az elégetés után maradt salak (hamu) eltávolításának kényelmetlensége, főleg, ha a fűtőberendezés (cserépkályha) a nappali közepén készül...
Előnye viszont a független, szigetszerű működés, amíg biztosított a fűtőanyag-utánpótlás, továbbá a fűtőanyag megújulása.
Elektromos áram alapú fűtésnél a legrosszabb a közvetlen fűtés (pl. olajradiátor, hősugárzó, villanykazán) ezért kerülendő, mivel itt 1 egységnyi elektromos energiából 0,7-1 egységnyi hőenergia keletkezik.
Jobb, de még mindig alacsony hatékonyságú megoldás az infrapanel, azaz az elektromos áramot közvetlenül infrahullámmá alakító berendezés, mely nem a levegőt fűti, hanem sugárzás átadása révén a sugárzást elnyelő testeket (embert, bútort stb.).
Az áramot leghatékonyabban hőszivattyús rendszerrel tudjuk fűtésre használni, itt a hőforrás fajtájától függően (levegőből, folyadékból (talajvízből vagy akár szennyvízből), vagy talajból nyeri a hőt) 3-6 egységnyi hőenergia is előállítható. Az áram alapú hőtermelés másik nagy előnye, hogy napelemekkel akár 100%-ban fedezni tudjuk a működéshez szükséges áramot.
Az áram- és hőtermelés kombináltan, egy eszközzel is megoldható, ezt a megoldást hibrid kollektornak nevezik, és lényegében egy napelem alá közvetlenül szerelt síkkollektort jelent. Előnye, hogy a nyári túlmelegedés miatt romló teljesítményű napelemet hűti, a napelem hatékonysága sokkal kevésbé csökken, egyúttal a kinyert hőt puffertárolóba vezetve a használati melegvíz előállítására használható. Hátránya, hogy sérülés, tönkremenetel esetén egyszerre két megújuló energiatermelő rendszer esik ki.
A hibrid kollektor áramtermelése egy önálló napelemével megegyező, míg a hőtermelése egy önálló síkkollektornak kb. a fele.
Az elektromos energia "háztartási" felhasználása leginkább a szokásainktól függ: mennyi és milyen teljesítményű háztartási berendezést használunk, hogyan kezeljük a világítást. A nagy teljesítményű gépek áramfelvételét nemigen lehet befolyásolni, legfeljebb kis odafigyeléssel (pl. csak telepakolt mosogatógépet indítunk, csak akkora hűtőgépet használunk, amekkorára ténylegesen szükségünk van stb.).
A szórakoztató elektronikai készülékek készenléti áramfelvétele is összességében lehet számottevő; hosszabb időre használaton kívül helyezett készülékeket célszerű áramtalanítani. A világítás vezérlésével, automatizálásával (jelenlétfigyelő rendszer alkalmazásával) elkerülhetők a feleslegesen "égve hagyott" lámpák; energiatakarékos/led-es világítótestek használatával is néhány százalékkal csökkenthető az áramfogyasztás.
Nagyobb megtakarítás a gépészeti rendszerben érhető el: a nyári hűtést nem klímaberendezéssel, hanem a fűtést is szolgáltató, ilyenkor fordítottan üzemelő hőszivattyúval, vagy szellőztetőberendezéssel oldjuk meg.
Gépesítés nélkül is kezelhető a nyári hőség: éjszakai szellőztetéssel, átszellőztetett padlással (tetőtérbeépítésnél a fedés alatti megfelelő méretű átszellőző réssel), fémbevonatos ("hőtükrös") tetőalátétfólia alkalmazásával passzív hűtési rendszert is létrehozhatunk.
Amennyiben a ház tetőszerkezetének hajlásszöge és tájolása (valamint teherbírása) megfelelő, akár aktív energiatermelés is lehetséges, napelem-rendszer telepítésével.
A teljesen önálló, szigetszerű áramtermelés a megtermelt áram tárolási nehézségei miatt nem túl gazdaságos (akkumulátortelepek telepítése), ezért célszerű a szolgáltatóval termelési szerződést kötni, oda-vissza mérő óra alkalmazásával a fogyasztott és a megtermelt energia különbözetét fizetni.
A napelem-rendszer méretezésénél nem érdemes túlméretezni, mivel a túltermelt mennyiséget a szolgáltató nagyon alacsony áron veszi át, így a plusz napelem-tábla bekerülési költsége jelentősen megnöveli a megtérülés idejét.
Lapostetős épületekre is telepíthető, az ideális irányba tájolással, már 15°-os hajlásszögű, leterheléssel rögzített segédszerkezettel megoldható a telepítés.
Az energiagazdálkodás nem merül ki a fűtési- és elektromos energiában. A környezeti erőforrások hatékony felhasználása is nagyon fontos. Bár Magyarország -jelenleg még- bővelkedik jó minőségű természetes vizekben, annak tisztítása, kezelése nagy terhet ró a környezetre.
A köztudatban még kevéssé vert gyökeret, hogy a vezetékes ivóvíz pazarlása a wc-tartály öblítésére vagy locsolásra használni. Előbbire teljesen megfelel használt fürdő/mosdóvíz, és mindkettőre a csapadékvíz.
Ehhez csupán megfelelő méretű tartály(ok) telepítésére és egy-egy szivattyú időnkénti működtetésére van szükség, és elérhetjük, hogy ténylegesen csak ivásra-főzésre, valamint tisztálkodásra használjuk az ivóvizet.
Ennek megtakarításai ráadásul nemcsak a vízszámlában jelennek meg, hanem a szennyvízdíjban is, miután az elfolyó szennyvíz mennyiségét nem mérik külön, hanem a használt ivóvízmennyiséggel egyenlőnek számítják és számlázzák.
Ma (2018-as árakon) egy két-három gyerekes családnak megfelelő egyszerű ház felépítése 35-40 millió forint körül mozog, ha ugyanezt energiatakarékosra (akár passzívra) akarjuk építeni, akkor a költségek 10-15 százalékkal növekedhetnek.
Egy jól megépített cserépkályha, egy hővisszanyerős szellőztetőgép, vagy egy hőszivattyú külön-külön egyaránt 1-1,5 millió forintos beruházás, napkollektoros rendszer melegvíz termelésére 500-800 ezer forint, napelem-rendszer csak használati áram fedezésére (kb.2,6kWp, azaz 10 tábla, ami évente kb.3500 kWh áramot termel) 1 millió forint, ha fűtésre (hőszivattyúra) is használjuk, még kétszer ennyi.
A leggyorsabban a jó hőszigetelés térül meg, akár már öt-hat év alatt! Egy régi épület 3-4 millió forintos költségű hőszigetelése és nyílászárócseréje gyorsabban megtérül, mint bármilyen banki lekötéssel.
Mindezek mellett pedig ott van a nem forintosítható környezettudatosság, az arról való gondolkodás és gondoskodás, hogy mit hagyunk örökül az utánunk következő generációknak, akikért felelősséggel tartozunk...
Az energetika állami szabályozásáról:
Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006. (V. 24.) tárcanélküli miniszteri rendelet határozza meg az egyes épületekkel szemben támasztott követelményeket.
Az egyre szigorodó előírások jelenleg a használatba vételhez kötik az energetikai jellemzők kötelező teljesítését. Azaz, építeni még lehet a megelőző, kevésbé szigorú előírások szerint, de a használatbavételkor az épületnek már meg kell felelni az akkor aktuális mérőszámoknak.
A szigorítás az alábbiak szerint lép hatályba:
2018. január 1.-től a "költségoptimalizált" szintet (rendelet 5. melléklet) minden épületnél;
2019. január 1.-től a "közel nulla energiaigényű, KNE" szintet (rendelet 6. melléklet) a hatósági célú/tulajdonú épületeknél;
2021. január 1.-től a "közel nulla energiaigényű, KNE" szintet minden épületnél
teljesíteni kell.
Új épület esetében, ahol központi költségvetési támogatást is igénybe vesznek (pl. CSOK), 2015. január 1. óta már tervezni is csak "költségoptimalizált" szintű épületet szabad.
A KNE szint azt jelenti, hogy a "költségoptimalizált" szintnél alacsonyabb energiaveszteséggel szabad működnie, és a (tervezett) felhasznált energiát legalább 25%-ban megújuló energiaforrásból (biomassza, nap-, szél-, vízenergia, geo-, hidro- vagy légtermikus energia) kell biztosítani.
|